![]() |
|
![]() |
|
|
DOFER Zrt.
Igazgatási központ: Gépifermentáló Üzem: Körzeti Üzemek: 6101 Kiskunfélegyháza, Majsai u. 19. 4234 Szakoly, Esze T. u. 3. A Dohányfermentáló Zrt. rövid története A dohány termeltetésének, beváltásának és elsődleges feldolgozásának több mint 130 éves hagyománya van Szolnokon. Története az 1860-as évek végére vezethető vissza, ugyanis egyes üzemei már az Önálló Magyar Dohányjövedék 1867. évi megteremtésekor már megvoltak, illetve azt követően épültek. Az önállósodó magyar dohányjövedéki szervezetben 1890-ben kapott felügyelőségi rangot a szolnoki Dohánybeváltó. A dohánybeváltó üzemek a dohánytermelő tájak szerint, körzetenként alakultak ki. Fordulatot hozott a termelés ipari feldolgozásában a Virginia dohány termesztésének meghonosítása és a mesterséges szárítás bevezetése. 1955. és 1957. között évi 3.000 tonna kapacitású gépi fermentáló üzemet alakítottak ki Szolnokon, kapacitását 1966-ban kétszeresére növelték. 1978-ban az újabb, évi 8.000 tonnás termelési lehetőségét megteremtő beruházás során a dohánygyárakba kerülő alapanyag minőségét javító kocsányozó gépsort szereltek fel. Az 1989-ben üzembe helyezett új válogatóvonal, a készáruprés, a dohánysilók és a korszerű laboratóriumi lehetőséget teremtett a dohányfeldolgozás európai színvonalának elérésére. A tíz év múlva kezdett rekonstrukció a szolnoki üzemet ismét felzárkóztatta a kontinens élvonalához. A cég jogelődjét, mint állami vállalatot 1971. január 1-én alapította tröszti keretek között az akkori Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium. Önálló gazdálkodó egységgé 1980-ban a Dohányipari Tröszt megszüntetésével vált, s ettől kezdve Dohányfermentáló Vállalatként működött tovább. A Dohányfermentáló Vállalat törvényi szabályozás nyomán 1993. július 1-vel alakult át részvénytársasággá. A létrejött társaság a Dohányfermentáló Vállalat általános jogutódja lett. Alapítója és 77,51%-os tulajdonosa az Állami Vagyonügynökség, míg a fennmaradó tulajdonrészesedést alapvetően az önkormányzatok birtokolták. A Részvénytársaság privatizációját 1995. évben hirdette meg nyilvános pályázat keretében az Állami Vagyonügynökség. Azonban az érvényes ajánlat hiányában a pályáztatás eredménytelenül zárult. A dohányfermentáló részvénytársasággá alakulása után kezdett privatizációs próbálkozások idején rohamosan csökkent az üzem termelése. 1992 - 1996. között a Dohányfermentáló Zrt. elvesztette termelői bizalmát és piacait. A Continental Dohányipari Zrt. által szervezett Hazai Dohány Konzorcium 1997-ben sikeresen privatizálta a társaságot, két év alatt az üzem termelői hátterét is újjászervezte. Az újjászervezés érintette a palántanevelést, ahol korszerű úsztatott tálcás palánta nevelő telepek létesültek, a dohánytermesztést, mely során korszerű földművelő eszközök kerültek vásárlásra, illetve a dohányfermentálót, ahol a fermentáló gépsor teljes felújítására és új gépek beállítására került sor. 1999-ben már 2000 tonna dohány termeltetésére és feldolgozására, majd értékesítésére került sor. A cég évről-évre megélhetést biztosít több, mint ezer családnak, szaktanácsadást nyújt, valamint hitellehetőséget biztosít számukra. A hazai dohánytermelésnek jelenleg 25%-át integráló részvénytársaságnak elsősorban a hazai piaca jelentős, de Magyarország Európai Uniós csatlakozása óta export piacát is erősíti. A szolnoki dohányfermentálás története A dohány termeltetésének, beváltásának és elsődleges feldolgozásának több, mint 130 éves története az 1860-as évek végére vezethető vissza, ugyanis a Dohányfermentáló Zrt. jogelődjének egyes üzemei az Önálló Magyar Dohányjövedék 1867. évi megteremtésekor már megvoltak, illetve azt követően épültek. Az önállósodó magyar dohányjövedéki szervezetben 1890-ben kapott felügyelőségi rangot a szolnoki Dohánybeváltó. A dohánybeváltó üzemek a dohánytermelő tájak szerint, körzetenként alakultak ki és az 1930-as évektől kezdve a dohánylevelet fűtött raktárakban, asztagokban elhelyezve fermentálták. Fordulatot hozott a dohány ipari feldolgozásában a Virginia dohány termesztésének meghonosítása, a mesterséges szárítás és a gépi fermentálás bevezetése. A szolnoki dohánybeváltó területén 1955. és 1957. között évi 3.000 tonna kapacitású gépi fermentáló üzemet alakítottak ki, melynek kapacitását 1966-ban kétszeresére növelték. A további fejlesztések során 1978-ban az újabb, évi 8.000 tonnás termelés lehetőségét megteremtő beruházás megvalósításával a dohánygyárakba kerülő alapanyag minőségét javító kocsányozó gépsort szereltek fel. Az 1989-ben üzembe helyezett új válogatóvonal, a készáruprés, a dohánysilók és a korszerű laboratórium lehetőséget teremtett a dohányfeldolgozás európai színvonalának elérésére. A privatizáció után megvalósított, 1999. évi rekonstrukció a szolnoki gépifermentáló üzemet ismét felzárkóztatta a kontinens élvonalához. A dohány termelése, feldolgozása és értékesítése az elmúlt több, mint 100 év során 1990-ig zárt, egységesen irányított rendszerben történt. A dohányvertikum résztvevői jól körülhatárolt feladatokat láttak el. A dohánybeváltók és fermentálók feladata a dohány szervezett megtermeltetése, összegyűjtése, elsődleges feldolgozása, tárolása volt. A Dohányfermentáló Zrt. a hagyományokhoz igazodva tevékenysége során integrált piaci rend szerint folytatja tevékenységét. A dohány termeltetése, felvásárlása és fermentálása mellett a készáru készletezés és értékesítés jelenti az alaptevékenységet. Az alaptevékenységhez szorosan kapcsolódnak a dohánytermesztés biológiai alapjaival összefüggő alkalmazói kutatások és a technológia tökéletesítésére irányuló műszaki fejlesztési tevékenységek. A dohány termeltetése és felvásárlása A dohánygyári igényeknek megfelelő minőségű és mennyiségű dohányokat az ország különböző területein lehet előállítani. A dohány rendkívül munkaigényes növény, ezért a dohánytermesztés sok termelő, viszonylag kis területű ültetvényén történik. Ezért a dohánytermelők integrálása, termelésének összefogása a dohánytermeltetés nélkülözhetetlen feladata. A termelés biztonsága miatt a dohány termeltetése csak szerződésekre alapozva lehetséges. A szükséges minőségi paraméterek biztosítása érdekében egységes szemlélettel kell a termelést megszervezni. A különböző egészségügyi és technológiai megfontolások miatt a felhasználható kemikáliák használatát korlátozni kell, ezért alkalmazásuk fokozott ellenőrzést igényel. A dohány termeltetése során a DOFER Zrt. ezeket a termeltetési követelményeket hangolja össze úgy, hogy a termelők által előállított végtermék megfeleljen a szabványosított minőségi követelményeknek. A dohánytermesztés gazdasági hátterét a DOFER Zrt. különféle természetbeni és pénzbeni előlegekkel támogatja. A termelők által megtermelt nyers dohány fogyasztásra nem alkalmas, abból megfelelő minőségű dohánygyártmányt előállítani nem lehet. A szárított dohány nem ég jól, füstjének illata, íze, összhatása nyers, csípős, kaparós, kiegyenlítetlen. Ahhoz, hogy élvezeti célra alkalmas legyen, át kell esnie egy fermentációs folyamaton. Fermentálás az összefoglaló neve azoknak a változásoknak, amelyek a dohányt felhasználhatóvá teszik. A fermentáció során kémiai, mikrobiológiai és enzimes folyamatok a dohánylevél színében, illatában, égőképességében, rugalmasságában, tárolhatóságában szabályozott változásokat eredményeznek. A fermentálás különböző módszerei közül ma már az úgynevezett gépi fermentálás az elfogadott. Ez nem jelent mást, mint a nyers dohány megfelelő technológiai rend szerinti kezelését, amely során a dohányanyagban lévő különböző alkotórészek (szénhidrát, illóolaj, gyanta, nikotin, ásványi anyag stb..) részben lebomlanak, átalakulnak, mennyiségben és összetételben stabilizálódnak. A gépi fermentálás alatt a fermentációs folyamat előkészítése - az egyenletes nedvességtartalom kialakítása, az illékony anyagok eltávolítása, a magas hőmérséklet miatti anyagbomlások beindítása - gyorsan megtörténik, és a kezelés után a dohány fermentálódása elkezdődhet. Természetesen az így kialakult beltartalom homogenizálódásához hosszabb idő szükséges, ezért a fermentált dohányokat csak hosszabb pihentetés után célszerű felhasználni. A DOFER Zrt. a dohány feldolgozásakor a termelőktől átvett, válogatott, szárított dohányanyagot a nyers dohánynak megfelelő osztályok (típus, törési övezet, szín, szöveti minőség, nikotintartalom, stb..) szerint csoportosítva, a meglévő korszerű gépi berendezésein átengedi. A gépifermentációs művelet során a dohánylevelek lemezrészeit leválasztjuk a főbordáról és hőkezelés után nagy teljesítményű présekkel 200 kg súlyú kartondobozokba csomagoljuk. A tíz napig tartó, legalább 20oC-os helyen történő melegfermentálás után kerül a készáru a tárolóraktárba a készáru. A főér és a feldolgozás során keletkező apró levélrészek külön kezelést követően a dohánygyártmányokban felhasználhatók. A dohány tárolása és értékesítése A Dohányfermentáló Zrt. gépi rakodású raktáraiban mintegy 1.500-2.000 tonna készárut tud tárolni. A tárolás minőségi osztályonként történik. A beltartalom és gyártási azonosítók minden tárolódobozon feltüntetésre kerülnek. A kocsányozott levélrésznek nevezett termék minőségét folyamatosan ellenőrizni kell. A tárolás során külön gondot kell fordítani a különböző állati kártevők elleni védekezésre. Az értékesítés általában nagy tételekben, előre meghatározott ütemterv szerint történik. A dohánytermesztés biológiai alapjai és a műszaki fejlesztés A DOFER Zrt. a dohánygyári igények - és ezen keresztül a fogyasztói kívánságok - kielégítése érdekében alkalmazkodik a folyamatosan változó követelményekhez. Saját pénzügyi eszközök és esetenként állami támogatások felhasználásával különböző, gyakorlatban is alkalmazható technológiák megvalósításával teszünk eleget a jelentkező igényeknek. Fajtaösszehasonlító kísérletek beállításával keressük azokat a dohányfajtákat, amelyek biztonságosan és gazdaságosan termelhetők. Új termesztési eljárások bevezetésével kapcsolatban elvégezzük azokat a gyakorlati munkákat, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődéshez. A technológiai kísérleteink tanulmányozását lehetővé tesszük, tapasztalatainkat különböző információs csatornákon keresztül eljuttatjuk az érdeklődőkhöz. |